Az elmúlt száz évben hatalmas mennyiségben készítettek légifényképeket, elsősorban természetesen katonai célra. Ám ahogy az sok más technológiával megtörtént (pl. a GPS), az eredetileg katonai célú adatok lassacskák polgári felhasználást nyernek. Egyre több szakterület fedezi fel vagy fedezi fel újra e kincsesbányát.
A modern számítógépes technológia megfelelő szoftverrel (és nem kevés munkával) már egy közönséges asztali számítógépen feldolgozva is elénk varázsolja az 50-100 évvel ezelőtti tájat. Ezen a tájon sok esetben még felismerhetők olyan földtani jelentőségű terepadottságok, amiket ma már hiába keresnénk a terepen...
Az eredetileg katonai térképezési, illetve felderítési céllal készült, nagy felbontással jellemezhető légifényképek jelentős része jelenleg archív státuszban van, és kutatható. A beszkennelt felvételek téinformatikai rendszerbe illesztve, térképi vetületbe transzformálva (georeferálva) más adatrendszerekkel együtt egységes adatbázisba rendezhetők, így a kutatási területek előzetes megismeréséhez egyszerű, gyors eszközt jelentenek.
Az ilyen adatrendszer elsődleges adatforrása lehet a régészeti, környezettörténeti kutatásoknak és a közelmúlt felszínfejlődésének. A felvételekből a domborzatot plasztikussá tevő piros-kék szemüveggel nézhető – ún. anaglif – képeket is előállíthatunk. Ezeken a képeken a domborzat túlmagasodva látszik, így pl. más módszerrel nehezen kivehető vetőket találhatunk.
Ilyen például a Badacsonyt K-Ny irányban kettészelő vető. A meredeken álló lejtők megjelenítése a domborzati modelleknél bizonyos esetekben pontosabb eszközt jelenthet a dombsági területek lepusztulástörténetének kutatásához.
A XX. század elején készített legkorábbi légifényképek az intenzív mezőgazdasági művelés előtti állapotokat, beépítés, művelési ágakban történt változás előtti helyzetet rögzítik. Az eltelt sok évtizednyi időben bekövetkezett változások vizsgálata nemcsak a fenti szakterületek kutatóinak, de a nagyon fiatal geológiai folyamatokkal foglalkozók érdeklődésére is számot tarthat.